Néha úgy érzem, hogy túl vagyunk a nehezén.
Néha úgy érzem, hogy sosem fog véget érni.
Most, hogy vége az iskolaévnek, és végre alszik éjjel a gyerek, nem is nagyon várom a szeptembert.
Majd' két hét kellett neki, hogy regenerálódjon, hogy lélekben is haza érkezzen, hogy biztosan tudja, reggel nem kell elmennie az iskolába, ahol ki tudja milyen bántásban lesz része.
Természetesen, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, előkerült az időszakos vezértéma is.
Pillanatnyilag ez a kecskevásárlás.
Gyűjtöget rá hónapok óta.
Nem érti, hogy elköltözve nem tudjuk majd magunkkal vinni.
Ó, és az agymosás remekül működött, köszönjük Rózsika...
Évzáróról hazafelé biciklizve a jövőről beszélgettünk, hogy valószínűleg elköltözünk, egyelőre nyugatabbra, később külföldre.
Mire a gyerek csípőből: "Én nem akarom elhagyni Magyarországot. Ez a hazám."
WTF...
Utolsó kommentek