Az alábbiakban Muscari összefoglaló beszámolóját olvashatjátok az angliai carer munkáról, ízelítőt kapva a kihívásokból és a lehetőségekből.
Köszönöm Muscari, hogy megosztottad velem, velünk a történetedet:

Copyright: tan4ikk / 123RF Stock Photo

Azelőtt sosem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok csinálni, nem is tartottam volna magam rá alkalmasnak. Azonban ahogy változnak az idők, úgy mi is változunk.

Ami nagyon jó benne, hogy már alapfokú nyelvtudással el lehet indulni és nagyon nagy a kereslet. Nagy a fluktuáció is, ami már a tréningen megmutatkozik: a harmadik napra lefeleződoött a társaság. Tudom, hogy ez a munka nem való mindenkinek, nagyon sok empátia es türelem kell hozzá, nem mindenki képes csinálni, van sok ember, aki irtózik a testnedvektől például.

Az idősgondozásban Angliában nem betegnek, hanem kliensnek (client) hívják foglalkozásunk alanyát. Alapvetően két fő fajtája van a carer-ségnek, a  live-in és a live-out.

Az elsőnél non-stop 24 órában a klienssel van a beteggondozó, némi szabadidővel, amikor  is egy másik carer helyettesíti. Erről bővebbet nem tudok, azon kívül, hogy magánéleted nincs, viszont cserébe sokat lehet spórolni, mert nem kell a lakhatásért fizetni, ugyanis egy külön szobát kap a carer a lakásban. Aludni sem lehet rendesen, ha az ügyfél olyan, az éjszaka közepén is a rendelkezésére kell állni, ha az illető álmatlanságban szenved, garantáltan te is abban fogsz. Lelkileg eléggé megterhelő. A fizetés változó, én tudok olyanról, aki az évi huszat megkeresi, bruttóban, de neki már nagy tapasztalata van. Illetve sajnos az a tendencia, hogy a fizetesek CSÖKKENNEK. Régebben ez egész jó karriernek számított, ma már korántsem az.

Ami a live-out-ban a jó dolog, az a nagy flexibilitás. Ha akarsz, csak hétvégén dolgozol, ha akarsz, csak hétközben. Ha a délelőtt jó, akkor, ha az este jó, akkor.  Két csúcsidőszak van, a reggel 8-12-ig, majd délután 4-5-től akár este tízig. A kora délután általában holtidő, de azért akkorra is lehet vizitet találni.

Amiről többet tudok, ez a fajta dolog, mikor is naponta több ügyfelet kell végiglátogatni. Az ott töltött idő változatos, fél órától kezdve lehet több óra is, akár 4-5. Vidéken ehhez biztosítanak autót, amiért cserébe valamennyit általában fizetni kell, plusz természetesen a benzint te állod. Lehet, hogy saját autóval is lehet csinálni, sőt szinte biztos, de erről nincsenek infóim.

Itt Londonban én a tömegközlekedést használva látogattam a kis öregjeimet, de volt, aki biciklivel járt. Egy napra  kb. 7-8 vizitet szerveztek nekem, de ez reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelentett. Azt tudni kell, hogy csak az ügyfélnél eltöltött nettó időt fizetik, az utazást nem. Nálunk telefonon kellett bejelentkezni, felhívni egy számot és beütni a kódomat, ehhez az ügyfél vezetékes telefonját használtuk (a legtöbb öregnek van).

A fizetés nem túl magas, ahol én dolgoztam, 6.50-t fizettek hétközben, 7 fontot hétvégére. Én két napot dolgoztam szombat és vasárnap. Kora reggeltől estig össze tudtam szedni 9 órat naponta, mindent elvállaltam, amit lehetett, de ennek az volt az ára, hogy csak aludni mentem haza. Lehet csak délelőtt dolgozni, de akkor csak 4-5 órát tud az ember dolgozni effektíve.  Szabadság úgy van, hogy "built in"-nek nevezik, ez azt jelenti, hogy minden megkeresett font mellé hozzá csapnak 12%-ot (remélem, pontosan emlékszem), ami elkülönítve gyűlik és te akkor kéred, amikor akarod. Elengednek akár több hétre is, ha kéred, azzal nincs gond, de pénz csak az után lesz, amennyi órát ledolgoztál. A szerződés ún. 0 órás, szóval nem garantálnak semmit, de nem kell aggódni, mert úgyis adnak elég órát, nem úgy, mint a vendéglátásban.

A feladatokról

Az elején van egy néhány napos tréning, az alapvető dolgokat megmutatják, amire később majd úgysem emlékszel :-) A munka könnyű, akárki akármit is mond, legalábbis nekem a kávézóval összehasonlítva sokkal könnyebb.  Pelenkázni KELL, anélkül nincs carer munka. Na, de messze nem mindenkit! Nekem talán minden ötödik-hatodik vizitem volt olyan, ahol pelenkázni illetve mosdatni kellett, a kettő értelemszerűen sokszor együtt jár.

Emlékszem, mikor először sor került rá, hogy megmossam a néninek az intim részeit, meg kellett állnom. Aztán vettem egy nagy levegőt, és azt gondoltam: nem fog fájni se neki, se nekem, ő már valószínűleg túl van azon, hogy szégyenkezzen, nekem meg ezért fizetnek. Sőt, én teszek neki jót ezzel. Így hát megcsináltam és túléltük mindketten.

Szóval, a skála igen széles, van, akinek csak el kell mosogatni, egy könnyű ebédet csinálni (általában megmelegiteni a készételt ), reggelire pirítóst és teát csinálni, elmosogatni, felsöpörni, felmosni, mosást betenni, elmenni a boltba.

Van aztán a personal care: segíteni öltözni, mosakodni, van, akit le kell zuhanyozni, megtörölni, fogmosásban segíteni. A legrosszabb, mikor az ágyhoz kötött embert kell az ágyban lefürdetni, de ezt mindig ketten csináltuk. Aztán van, hogy át kell transzferálni az ágyból a tolószékbe és vissza, erre különféle eszközök vannak a beteg állapotától függően. Általában  a súlyosabb betegekhez mindig két carert küldenek, sok esetben a családtagok segítenek nekünk.

Hadd meséljem el a két végletet.

Idős öregúr, valaha személyi titkár volt az egyik nagy napilap főszerkesztőjénél. Kissé demens, de nagyon kedves, udvarias ember. Vele egy órát beszélgettem, elmostam neki két poharat és kivittem a szemetet. Néha bekentem a kezét meg a lábát.

Másik véglet: súlyos, előrehaladott szklerózis multiplex, öntudatlan szegény nő, hasfalba vezetett szondával táplálják. Őt segítettem megmosni az állandó, bentlakó carer-jének, hát az elég szörnyű volt.

A legtöbb eset persze valahol a kettő között mozog, nem kell tőle megijedni.

A munkatársakról egy pár szót.

A legtöbben természetesen bevándorlók voltunk, főleg Kelet-Európa képviseltette magát, de találkoztam olasszal és etióppal, és szomáliaival is. Sok második, vagy ki tudja hanyadik generációs fekete lány is dolgozott velünk, ők képviselték a bennszülotteket. A többség nő, de nagy szükség van férfi gondozókra is! Volt jópár egyetemista, de idősebb csajokkal is találkoztam. Azonkívül anyukákkal, akik csak hétvégén dolgoztak, amikor apuka otthon volt.

Az idősek 90%-a kedves, aranyos és hálás neked, hogy segítesz. Van, aki sokszor rosszkedvű és türelmetlen, én azok felé is megértéssel fordultam, hisz beteg emberekről van szó.  Emlékszem, nagyon jólesett, hogy az egyik néninek az arca hogy felderült mindig, mikor meglátott: te vagy az, jaj de jó!

Én ezekért a pillanatokért szerettem csinálni, aztán végül a pénz és a családdal töltött kevés idő miatt hagytam ott. Akkoriban két munkám volt és közben a kávézóban előléptettek, így azt választottam, mert a kettő együtt ugyan jó pénz volt, de nem bírtam én sem, meg a család sem hosszútávon.

Még egy fontos dolog, hogy erkölcsi bizonyítványt kérnek, ezt ők maguk megigénylik, de kifizetni neked kell majd. Viszont mindenképp útlevél kell hozzá, a személyi NEM JÓ.

Másik megoldás, hogy csináltat az ember UK jogsit, az is kb. 80 font, azt már elfogadják, a jogsi igényléshez meg elég a személyi (ki érti ezt?) Van hely, ahol születési anyakönyvi kivonatot is kérnek, persze a régi nem jó, az új, többnyelvű kell, tőlem ezt mondjuk nem kértek.

Hamarosan a lányom lép majd a nyomdokaimba, az egyetem mellett ezt szeretné majd csinálni, én teljes mellszélességgel támogatom.

Ennyi így röviden összefoglalva, talán elég ahhoz, hogy segítsen meghozni a nagy döntést, hogy valaki tudná-e és szeretné-e csinálni ezt a fajta munkát, vagy sem.