Köszönöm a sok megkeresést!
Élünk.
Megműtöttek egy munkahelyi "baleset" miatt. A táppénzt nem fizették ki, ellenben kirúgtak.
Munkaügyi Felügyelőségen van az ügy.
A testem összevarrása egy dolog, egyéb finomságokat is beszereztem, ha lesz TB-m, majd megyek tovább.
Férjem ápol.
Anyagi helyzetünk kritikus, mivel korábbi munkahelyemet nem igazolták vissza, így járadékot nem kapok, Isten segedelmével talán a járás a TB-t intézi.
Azt mondták 5 évem biztosan van, hogy elintézzem az OEP ügyet.
Válaszom a döntéshozóknak: nem biztos, hogy lesz annyim, ha nem jutok időben (nem sürgősséggel) orvosi ellátáshoz.
Mindkettőnk szüleje kórházba került súlyos megbetegedéssel.
Kizárásos alapon én fogom őket ápolni.
Már csak azt a pár megyét kell áthidalni, ami közöttük van, a többi részletkérdés.
Az oviban és az iskolában a tökéletesen tiszta hajú gyerekeink az első tanítási napon beszerezték a saját állatkerti adagjukat. A P...nit egy nagy rakás... Az ecet a nyerő asszonyok!
Az Eszközkezelő nem veszi meg a házunkat. Nem oda vagyunk bejelentve (mivel nem ott lakunk, ugyebár). Címünket a levelezéshez a Nemzeti Lakcímnyilvántartóból kérték ki. De így sem tűnt fel senkinek. Pár kilométer ide vagy oda, mit számít...
"Vörös fényt neki! Az nyugtatja!" (via Csapd le csacsi!)
Tovább is van, de mit szaporítsam itt a szót...
Köszönjük Emese!
Boldog új évet kívánok Mindenkinek! :)
Utolsó kommentek